Riporter: Nem érzi úgy, hogy az átlag televíziónézőnek az Ön gondolatai a bonyolult fogalmazás miatt érthetetlenek, így ezáltal nem éri el a kívánt célt?

Sebeők János: A visszhangokból az derül ki, hogy hatnak ezek a gondolatok. Nem biztos, hogy jó, ha mindent megértenek, mert ha valami nem érthető, az a gondolkodó embert arra buzdítja, hogy megismerje, kutassa, és elgondolkodjon rajta.

Itt a dalszöveg, ha énekelni van kedved:

RETRO


Itt  Rádió Sokol, Rádió Szokol…

Itt Rádió Szokol, Rádió Szokol:
vasököl, vasököl, munkásököl,
hallgatja egész Márianosztra, Tököl.
Veled van akkor is, ha szököl.

Refrén:
Kitéve magnó, kitéve mankó,
fél karral már szemét a mackó:
lomtalanítás, ez ám a frankó.
Bingó-bingó, ez ám a frankó.
Menjen a sunyiba, ki nem hisz a maciba,
a tévé-maciba, a tévé-maciba
és menjen a sunyiba,
ki nem hisz a boci-boci tarkában. Vaú…
Menjen a sunyiba, ki nem hisz a maciba,
a tévé-maciba, a tévé-maciba
és menjen a sunyiba,
ki nem hisz a boci-boci tarkában. Vaú…

De rég is voltak a hetvenes évek:
derék elvtársak, póri népek,
kultúrteremben recsegő székek.
Kacat ma már, kacagsz ma már.
Aki akkor élt, szerinted szamár.

Refrén

NDK-hoki, magyar foci, magyar Hofi:
édes Istenem, hol volt akkor még a floppy?
Komondor kompjúter, Robotron írógép,
kacsintós pénztárca:
varázspálca, arc és álca,
Szavjetszki Szajúz, szalutáló Szaljút,
asztronauták, rakétasílók,
atomban mérve grammok, kilók.

Refrén